Bölöni, J. (szerk): Tanulmányok a félszáraz tölgyesek ökológiai viszonyairól (2015)

Bölöni, J. (szerk.)
2015
Tanulmányok a félszáraz tölgyesek ökológiai viszonyairól.
MTA Ökológiai Kutatóközpont Tanulmányai 1, MTA Ökológiai Kutatóközpont, Tihany
Összefoglaló: 

A félszáraz, cseres-kocsánytalan tölgyesek ökológiai jellemzőit vizsgáltuk az Északi-középhegységben. Néztük, hogy milyen környezeti tényezők és faállomány-jellemzők befolyásolják a gyepszint összetételét, hogy közel négy évtized közvetlen emberi beavatkozástól mentes időszak milyen hatással van egy cseres-kocsánytalan tölgyes faállományának szerkezetére, összetételére, valamint azt, hogyan alakul a holtfa mennyisége kezelt gazdasági erdőkben és több évtizede felhagyott állományokban.
A lágyszárú fajok előfordulását elsősorban a lombkorona záródás, a fák mérete és a cserjeszint fejlettsége határozta meg, a legfontosabb állományjellemzők tehát a páratartalommal és a fényviszonyokkal vannak kapcsolatban.
Negyven év spontán fejlődés túl rövid idő ahhoz, hogy egy felhagyott, idős, félszáraz tölgyesben változatos fajösszetétel és faállomány-szerkezet alakuljon ki. Ehelyett egy kétszintű, fajösszetételében még viszonylag szegény állomány jött létre, amelynek felső lombkoronaszintjét három tölgyfaj, az alsót leginkább a mezei juhar alkotja. A szerkezeti jellemzők közül a holtfa reagált leggyorsabban a felhagyásra.
A rendszeres erdészeti kezelés alatt álló félszáraz tölgyesekben az összes holtfa átlagos mennyisége 11 m3/ha, míg a több évtizede felhagyott állományokban 45 m3/ha, amely megközelíti vagy el is éri a hasonló termőhelyű, érintetlen erdőkben található szintet. Ugyanakkor a természetes erdőkben a lebomlott, erősen korhadt holtfa aránya jóval nagyobb, mint az általunk vizsgált felhagyott erdőkben.