A fajelterjedési modellek egyik gyenge pontjára mutattak rá ökológus kutatók

A fajelterjedési modellek képesek növény- és állatfajok jelenlegi és a jövőben várható elterjedését megbecsülni. Éppen ezért alkalmasak arra is, hogy az éghajlatváltozás természetre gyakorolt hatását térképen szemléltessék. Mivel modellekről van szó, ezért bizonytalansággal terheltek, mely bizonytalanságokat a kutatóknak ismerniük kell, hogy a modellek által adott előrejelzéseket megfelelő módon értelmezhessék és kommunikálhassák. Az Ökológiai Kutatóközpont két kutatója – Bede-Fazekas Ákos tájépítész, programozó és Somodi Imelda biológus – kimutatták az elterjedési modellek bizonytalanságainak egy eddig feltáratlan forrását. Eredményüket a nemzetközi ökológus közösség egyik rangos lapjában, Methods in Ecology and Evolution című szakfolyóiratban mutatták be.

Az elterjedési modellek segítségével az ökológusoknak lehetősége nyílik megbecsülni, hogy az éghajlat változása miképpen hat az egyes fajok vagy életközösségek potenciális elterjedési területére. Segítségükkel felismerhetik, hogy mely fajokat milyen mértékben és milyen módon (pozitív vagy negatív) érint a várható felmelegedés és az évi csapadékeloszlás változása. E modellek először a közelmúltban (referencia-időszakban) tapasztaltak alapján megtanulják a faj környezeti igényeit, majd ezután képesek becslést adni a jövőben várható elterjedésre. A környezetet a vízrajzi, talajtani, domborzati stb. paramétereken túl legfőképpen éghajlati változókkal szokás jellemezni. A nyers éghajlati adatok (pl. a 12 hónap csapadéka) helyett az elterjedési modellek származtatott, ún. bioklimatikus változókat használnak. A bioklimatikus változókra a kutatók – különböző megfontolások alapján – a fajok elterjedését nagyban befolyásoló tényezőkként tekintenek. Ökológiai jelentőségükön és könnyű értelmezhetőségükön túlmenően a bioklimatikus változók nagy előnye, hogy viszonylag könnyen előállíthatóak nyers éghajlati adatokból, és finom felbontásban elérhetőek globális adatbázisokból. Nem véletlen tehát, hogy elvétve akad olyan fajelterjedési modell, amely ne használna bioklimatikus változókat.

Elemzésükben arra mutattak rá a kutatók, hogy a bioklimatikus változók kiszámítása közel sem egyértelmű, és az eltérő számítási módszerek jelentős hatást gyakorolnak a modellek által adott előrejelzésekre. Megállapították, hogy az előrejelzési bizonytalanság ezen újonnan felismert forrásának nagysága összemérhető a klímamodell kiválasztásának jelentőségével. (A klímamodellek hatása a szakirodalomból jól ismert: ha az elterjedési modell más klímamodellel számított jövőbeli éghajlati adatokat kap bemenetként, akkor nagyon eltérő előrejelzést adhat. Éppen ezért szokás több klímamodellt használni az elterjedés becslésekor.)

A kutatók kimutatták azt is, hogy a bioklimatikus változók számítása által a modellekbe vitt bizonytalanság nem sejthető, ha csak a referencia-időszakra készült becsléseket és a modelljellemzőket tanulmányozzák. Vagyis könnyen előfordulhat, hogy egy modell látszólag megbízható, ám a jövőben várható elterjedést tanulmányozva felszínre kerül a modell csökkent megbízhatósága. Módszertani tanulmányuk végén felhívták az ökológusok figyelmét, hogy a bioklimatikus változók számítási módjának átlátható, részletes kommunikációja elengedhetetlen, hiszen ennek híján a modell bizonytalanságainak egyik forrása rejtve marad esetlegesen félrevezető információkat szolgáltatva a klímaváltozás várható hatásairól.

Kép: A bioklimatikus változók alapját képező kiválasztott hónapok (sorok) térben és időben (oszlopok) is nagy változatosságot mutatnak