DAMA-protokoll

A DAMA-protokoll alapvető szemléletváltást javasol, melyben a mostani reakció alapú eljárásokat felváltja a prevenció, vagyis az előrejelzés és a megelőzés. A betegségek elleni védekezés költségei ezzel nemcsak jelentősen lecsökkennek, de előre tervezhetővé, így költségvetésbe építhetővé is válnak.

A DAMA elméleti alapját az evolúcióbiológia adja. Noha a megbetegedések megannyi tünettel, elterjedési területtel és terjedési móddal rendelkeznek, a háttérben zajló, így a hirtelen felbukkanásukat okozó folyamatok a fent leírtak szerint zajlanak. Ezen folyamatok ismeretében pedig felderíthetjük a hollétüket, és megakadályozhatjuk, hogy emberekre vagy gazdaságilag jelentős fajokra fertőzzenek át.

A DAMA mozaikszó, mely a protokoll négy fázisára utal:

  1. DOCUMENT (Dokumentálás): Ebben a fázisban a jelenleg még ismeretlen, vagy járványtani szempontból még nem vizsgált vírus, baktérium, egysejtű és gombafajok katalogizálása zajlik. Az eddigi szemlélet alapján a kórokozókat a hagyományos elvek szerint az általuk okozott megbetegedések alapján azonosítjuk. Azonban jelenleg is számtalan rendszertani, virológiai és bakteriológiai tanulmány ír le megannyi új törzset és fajt olyan gazdákból, melyekben látszólag nem vagy csak enyhe tüneteket okoz, de gazdasági vagy egészségügyi jelentőséget egyelőre nem tulajdonítanak neki. Ezek jelentős része azonban még soha nem került kapcsolatba emberi populációval, így járványügy jelentőségét még nem is vizsgálhattuk. Ezért fontos ezen, és a még felfedezésre váró fajokról szóló ismereteink összegyűjtése, hogy azokat a következő lépésben kockázatelemzés alá vonhassuk.
  2. ASSESSMENT (Értékelés): Az egyes kórokozók fertőzőképességét és gazdaspektrumát genetikai tulajdonságaik határozzák meg. Ezen tulajdonságok konzervatív módon öröklődnek, vagyis az egymással közelebbi rokonságot mutató fajok genetikai állománya és ezen keresztül a tulajdonságai is hasonlóságot fognak mutatni. A újonnan vizsgált fajokat fejlődéstani szempontból értékeljük, amelynek során meghatározzuk a legközelebbi, ismert rokonaikat. A rokonsági körön belül előforduló, ismert patogének alapján kockázati csoportokba soroljuk őket: a nagy számú kórokozóval rokonságban álló törzsek magas, míg a nem-patogén fajokkal rokonságban lévőket alacsony kockázati csoportba soroljuk, ezzel leszűkíthetjük azok körét, amelyek járványtani szempontból potenciális veszélyt jelenthetnek.
  3. MONITORING (Monitorozás): A fenti lépésekkel azonosított magas kockázati csoportba tartozókat ezt követően megfigyelés alá vonjuk, amely magában foglalja a rezervoárok és a kórokozó előfordulási helyének meghatározását, az esetleges terjedési útvonalak feltérképezését és az emberi vagy gazdasági fajokkal történő találkozási pontok azonosítását. Ezt követően következik a proaktív, negyedik fázis.
  4. ACT (Akcióterv): A találkozási pontok ismeretében speciális, régióra, tevékenységre, szektorra és rezervoárra nézve pontos akciótervet dolgozhatunk ki, amellyel megakadályozzuk a potenciális átfertőzést. Ez jelentheti a rezervoár és az emberi lakosság közötti kapcsolat csökkentését (pl. adott áruk betiltásával, területek lezárásával stb.), a rezervoár in vivo kezelését (pl. vakcinázást vagy gyógyszeres kezelést a rezervoárok körében), az emberi lakosság kezelését (pl. vakcinázási kampány) vagy az adott rezervoárból származó termék szűrését vagy csíramentesítését.