Szathmáry Eörs az Akadémia 2020-as tisztújításának egyik elnökjelöltje - portré

Ha az evolúció nagy lépéseiről, az emberi nyelv kialakulásáról vagy éppen a marsi élet esélyeiről olvasunk, nehéz elkerülni a találkozást Szathmáry Eörs nevével. Nemrégiben alapította meg az Evolúciótudományi Intézetet, és bő egy éve az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója.Egy evolúciókutató pályájának „nagy lépései”.

Elmélet, hátrányból indulva

Az elméleti biológia tudományának kialakulása az 1920-30-as évekre tehető, Ronald Aylmer Fisher, John Burdon Sanderson Haldane és Sewall Wright munkájának köszönhetően, akik megmutatták, hogy az evolúció hatásait az élőlények populációira matematikai eszközökkel is lehet kezelni. Magyarországon ekkor – és még jó néhány évtizedig – még csak a biológia klasszikus, kvalitatív módszereit ismerték, és egészen az 1970-es évekig kellett várni az elméleti biológia hazai forradalmára. Ez a változás főként Juhász-Nagy Pál és Vida Gábor nevéhez köthető, akik a populációdinamika és az ökológia, illetve a populációgenetika és az evolúciós matematikai modellek módszereit meghonosították.

Ez a forradalom nem is jöhetett volna jobb időben az 1959-ben született Szathmáry Eörs számára, aki gimnáziumi tanulmányai mellett gyakorta megfordult a TIT József Attila Szabadegyetemén, ahol Károlyházy Frigyes előadásait hallgatta az elméleti fizikáról, Gánti Tibortól pedig az élet alapjairól és keletkezéséről tanult. „Szellemi értelemben ezeknek az embereknek a szuperpozíciójából vagyok kikeverve. Talán én magam abban vagyok fellelhető, ahogy ezt az egészet összefűzöm” – mondja. Gyerekkorától kezdve megragadta a mérnöki szemlélet, hogy „a dolgoknak működni kell valahogy, és ezt matematikailag meg lehet fogni” – márpedig ez a szemlélet akkoriban, amikor a pályáját kezdte, ritka volt a magyar biológusok között.

Külföld nélkül nem megy

Az eddigiek után talán nem meglepő, hogy Szathmáry Eörs doktoranduszként Juhász-Nagy Pálnál tanult, azonban megfogadta a rendszerváltás előtt méltatlanul mellőzött polihisztor, Vekerdi László tanácsát, miszerint „semmi esélyed Magyarországon, ha külföldön nem szerzel nevet magadnak”.

Miközben itthon jó egy évtizeden át egyszerű tudományos munkatársként tartották számon az ELTE Növényrendszertani Tanszékén, Londonban, Berlinben és Zürichben volt ösztöndíjas, majd vendégprofesszor. De ami a legfontosabb: együtt dolgozhatott az evolúciótudomány egyik legjelentősebb alakjával, John Maynard Smithszel, a korábbi repülőmérnökkel (lásd: mérnöki szemlélet), aki felkérte társszerzőnek Az evolúció nagy lépései (The Major Transitions in Evolution) című könyv megírásához. Ez a könyv azóta is a modern evolúciókutatás egyik alapművének számít.

Szathmáry Eörs 1995-ben végül tanszékvezető lett a Növényrendszertani Tanszéken, de ekkorra már egy egészen más intézmény állt érdeklődésének középpontjában: a Collegium Budapest.

A világ tíz legjobb elméleti biológiai műhelye között
Amióta 1930-ban Princetonban létrejött az Albert Einstein és Neumann János szellemi otthonaként is ismert Institute for Advanced Study, a világban számos ilyen intézményt alapítottak erre a mintára. A cél mindenütt ugyanaz volt: biztosítani a nyugodt munkakörülményeket és a közös gondolkodás lehetőségét a legkiválóbb kutatók számára. 1992-ben Magyarországon is megalakult egy ilyen intézet, a Collegium Budapest, mely Vékás Lajos (ma az MTA alelnöke) vezetésével főként humán tudományokkal foglalkozó kutatókat fogadott. Itt indult el természettudományi területen egyedüliként egyedüli természettudományi témaként 1994 októberében az Elméleti Biológiai Csoport, melyet Szathmáry Eörs szervezett meg és vezetett, és aki 1995-től egészen a Collegium Budapest 2011-es megszűnéséig állandó munkatársként (permanent fellow) segítette a kiválóságok felkutatását biológiai és – általában – természettudományi területen. Fontos kiemelni, hogy segítette, hiszen a döntéseket a javaslatoktól teljesen függetlenül egy nemzetközi kuratórium hozta meg.

Az eredmény: a csoportot (melynek résztvevői évfolyamról évfolyamra változtak) 2011-re a világ tíz legjobb elméleti biológiai műhelye között tartották számon. Ugyanebben az évben döntött úgy a Kuratórium (benne a magyar kormány), hogy nem támogatja tovább a Collegium Budapest működését. A döntés már csak azért is méltatlannak tűnt Szathmáry Eörs számára, mert mint mondja, „az elméleti biológia tudománya egy befektetett euróra számítva kiemelkedően nagy tudományos teljesítményt képes hozni”.

Szerencsére időközben más hazai evolúcióbiológiai műhelyek is alakultak, például a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban két tanítványa, Pál Csaba és Papp Balázs alapított mára számos rangos publikációval büszkélkedő kutatócsoportot, de ott van a debreceni Bartha Zoltán viselkedésökológiai és evolúciós kutatócsoportja, a gombagenomikával és a soksejtűség evolúciójával foglalkozó szegedi Nagy László és csapata, valamint az ELTE-n filogenetikát művelő Szőllősi Gergely is.

Szathmáry Eörsnek azonban a csaknem két évtizeden át működő műhely megszüntetése után nem volt itthon maradása, és az Európai Kutatási Tanács Advanced Grant támogatását már Németországba vitte, ahol a Parmenides Alapítványon belül létesült Center for the Conceptual Foundations of Science nevű intézet igazgatójaként folytatta elméleti evolúciós kutatásait.

Szakmai otthon Magyarországon
„Mindenki azt hitte Nyugaton, hogy én biztosan valami evolúciótudományi intézet igazgatója vagyok – amikor megmagyaráztam nekik, hogy nincs ilyen, akkor elég furcsán néztek rám” – emlékszik vissza. Azonban a 2010-es évek végén eljött az idő, hogy az evolúciókutatás végre valódi otthonra leljen Magyarországon. Az MTA Ökológiai Kutatóközpont befogadta „Az evolúció fényében: elvek és megoldások” címmel megpályázott és elnyert GINOP-pályázatot, így megkezdhette a működését az intézményen belül egy evolúciótudományi csoport, amelyből 2019-ben megszületett az Evolúciótudományi Intézet. Ennek vezetését azonban kollégájára, Czárán Tamásra bízta, mert időközben, 2019 januárjától az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója lett.

Mivel a kutatóközpont korábbi igazgatóinak megbízatása lejárt, Szathmáry Eörs sok szempontból szabad kezet kapott, hogy megújítsa a kutatóközpont működését. Fontosnak tartotta, hogy az új igazgatók minél nagyobb tapasztalatú, világlátott emberek legyenek, és – tette hozzá – „lehetőség szerint mindegyik fiatalabb legyen, mint én”.

Az új szemlélet egyik fontos célja, hogy „a Max Planck Intézet mintájára egy szolgáltató menedzsment jöjjön létre, ne pedig egy uralkodó menedzsment”. És miközben főigazgatóként törekszik arra, hogy az adminisztráció kiszolgálja a kutatókat, azt is szeretné elérni, hogy a különböző közfeladatokból – mint például a Duna rendszeres állapotfelmérése – fajsúlyos tudományos publikációk szülessenek. „Ezt a munkát ernyedetlenül kell végezni akkor is, ha nem jön ki belőle nagy tudomány. De tudom, hogy vannak olyan kutatók a nemzetközi térben, akik hasonló jellegű idősorokból képesek Science-, Nature- vagy PNAS-cikkeket is készíteni. A kettő nem zárja ki egymást! Megtartva ezt a kompetenciát, a színvonalat itt is kell emelni” – mondta. Miközben a főigazgató nem szól bele abba, hogy konkrétan milyen témákkal foglalkozzanak a kutatók, hosszabb távon csak az maradhat talpon, akinek publikációs kiválósága és pályázatszerző képessége összességében elegendően jó.

„Egy ilyen turbulens időszakban, amikor nem igazán látjuk előre a jövőt, ott tartunk, hogy például a Balatoni Limnológiai Intézetbe 15 fiatal küldte be – kéretlenül! – az önéletrajzát, hogy szeretne ott dolgozni. A vácrátóti intézetben nagyjából tucatnyi külföldi dolgozik, és volt olyan Lendület-pályázó, aki az ország egy másik pontjáról jött át ide a pályázatával. Ebből látszik, hogy az ÖK-t egy felemelkedőben levő központnak látja a szakma” – mondja Szathmáry Eörs, aki több új témakört is említett a kutatóközpont profiljából. Ilyen az evolúciós robotika, mellyel egyebek mellett a nyelv kialakulását próbálják megérteni; a klímaváltozás miatt várhatóan egyre gyakrabban megjelenő új fertőző betegségek kutatása; de a tervek között szerepel a vizek környezeti DNS-alapú monitoringjának bevezetése is, amely gyors, automatizálható és hosszú távon fenntartható adatgyűjtést tesz lehetővé.

Ígéret, szép szó
Szathmáry Eörs kénytelen volt végignézni, ahogy az általa vezetett kutatóközpont neve elől lekerült az MTA rövidítés, ebben az átmeneti időszakban pedig, mint mondta, „a kutatásra fordítható szellemi energiák más irányokba disszipálódtak”. A kutatóközpont azóta – a többi volt MTA-intézményhez hasonlóan – 100 millió forint többletforrást kapott, azonban a jövőre nézve egyelőre pillanatnyilag csak ígéretek vannak. A főigazgató szerint sürgős lépésekre lenne szükség, hiszen a hazai kutatói bérek gyakran a német Max Planck Intézetekben szokásosnak a negyede körül vannak, amit a versenyben maradáshoz néhány éven belül meg kellene duplázni, de inkább triplázni.

Szathmáry Eörs eddigi életútját látva talán nem meglepő, hogy legambiciózusabb elképzelése egy magyar Institute for Advanced Study-hálózat alapítása volna – akadémiai, illetve állami finanszírozással, önálló menedzsmenttel, és ami a legfontosabb: teljes döntési jogkörrel rendelkező nemzetközi tudományos tanáccsal.

Gilicze Bálint teljes cikke az mta.hu oldalon.
Fotó: mta.hu/Szigeti Tamás