Kullancsok

A kullancsok méltán hírhedtek a vérszívó életmódjukból adódó kórokozóterjesztő képességükről. Több tucat vírust, baktériumot és egysejtű parazitát terjesztenek, amelyek közül hazánkban is jól ismert a kullancsencephalitis vírus, a Lyme-kórért felelős Borrelia burgdorferi baktériumok vagy a kutyák babesiosisát okozó Babesia canis. Kiválóan alkalmazkodtak a természetes élőhelyeikhez, ahol több évig tartó életük túlnyomó részét töltik. A környezet, az időjárás és a klíma változásait többnyire jól tolerálják, a téli nagy hideget vagy a nyári kánikulát nyugvó állapotban képesek átvészelni. Maguktól ugyan nem képesek néhány méternél nagyobb távolságot megtenni, gazdáikkal azonban több ezre kilométerre is „utazhatnak”. A vándormadarak segítségével például minden évben jelentős számban érkeznek hozzánk Afrikából vagy Dél-Európából olyan kullancsfajok, amelyek nálunk nem őshonosak. A klímaváltozás hatására ezek a behurcolt példányok egyre könnyebben telelhetnek át a mi éghajlati viszonyaink között is, és ezzel új kórokozók felbukkanását segítik elő. Szintén nem akadály a nagyvárosi környezet a kullancsok számára. A kertvárosok és a városi parkok olyan városiasodott kisemlősöknek adnak otthont (sünök, mókusok), amelyek kiváló gazdái ezeknek a vérszívó ízeltlábúaknak.

Kutatásaink során arra vagyunk kíváncsiak, hogy a klímaváltozás és az urbanizáció hatására mely kullancsok és kórokozók bukkanhatnak fel, valamint, hogy a DAMA- (Document, Assess, Monitor, Act) protokollt hogyan használhatjuk a gyakorlatban ennek megelőzése céljából.