Felbukkanó kórokozók

A klímaváltozás olyan ökológiai helyzetet teremt, mely elősegíti számos kórokozó új helyeken és új gazdaszervezetekben való megtelepedését, így serkentve a járványok felbukkanását mind az emberben, mind a háziállatokban és a haszonnövényekben. Ezeket a hatásokat felerősítik bizonyos szocio-ökonómiai folyamatok, mint a népességrobbanás, az urbanizáció, az emberi migráció, a globális kereskedelem és a turizmus. Az ennek következményeként kialakult, újonnan felbukkanó betegségek krízise minden ország számára nemzetbiztonsági és egzisztenciális fenyegetést jelent, főleg a technológiailag fejlett, nagyvárosokban élő lakosságra nézve. Mivel nem tudjuk megállítani vagy visszafordítani a jelenséget, létfontosságú érdekünk, hogy felkészüljünk jelentősebb hatásaira és kidolgozzuk a megfelelő védekezési stratégiát.

E stratégia kulcselemeként, tudományos eszközökkel kell feltárnunk a kórokozók azon biológiai sajátságait, amelyek meghatározzák elterjedésüket, túlélésüket és betegítő képességüket a modern kor embere által teremtett környezeti feltételek között. Csak így tudunk felkészülni a kórokozók érkezésére, és csökkenteni a társadalomra, valamint a gazdaságra gyakorolt káros hatásaikat. E célra szolgál a DAMA-protokoll , amelyben folyamatosan rögzítjük (Document) a kórokozók különböző gazdaszervezetekben való megjelenését, majd a megfelelő tudományos elemzéseket (Assess) követően azonosítjuk a számunkra veszélyes szervezeteket, és irányítjuk ezek célzott monitorozását (Monitor) . E komplex kutatási program számos elemet tartalmaz a helyi, önkéntesen részt vevő lakosok (citizen scientist) és szervezetek az ökológuskutatók által irányított terepi tevékenységeitől a kifinomult bioinformatikai, gépi tanulási, molekuláris biológiai technológiákon át a műholdas megfigyelőrendszerekig. Kiemelt fontosságú az utolsó lépés, azaz a cselekvés (Act) . Ez a kutatómunka során szerzett tapasztalatok alapján végzett, a betegség megelőzése érdekében hozott intézkedés, amely az érintett nemzeti hatóságok (közegészségügy, állategészségügy, növényvédelem, katasztrófavédelem, turizmus) bevonásával történhet.


Csípőszúnyogok

A csípőszúnyogok a kórokozók terjesztése miatt mind human, mind állategészségügyi szempontból a legfontosabb vector- (kórokozóterjesztő) szervezetek. Évente közel egymillió ember halálát okozzák – elsősorban a trópusi területeken, de az utóbbi években az európai kontinensen is számolnunk kell velük. A kereskedelem globálissá válása miatt számos idegenhonos csípőszúnyogfaj került be Európába, amelyek potenciálisan sokkal veszélyesebb kórokozók terjesztésére is képesek, mint az európai fajok. Hazánkban az utóbbi tíz évben három idegenhonos csípőszúnyogfajt (az ázsiai tigrisszúnyogot, az ázsiai bozótszúnyogot és a koreai szúnyogot) sikerült kimutatni. Az Ökológiai Kutatóközpontban a hazai csípőszúnyogfajok mellet az invazív fajokra is indultak kutatások, melyekben az azok által terjesztett kórokozók vizsgálata is kiemelt figyelmet kapott. Tovább >>


Kullancsok

A kullancsok méltán hírhedtek a vérszívó életmódjukból adódó kórokozóterjesztő képességükről. Több tucat vírust, baktériumot és egysejtű parazitát terjesztenek, amelyek közül hazánkban is jól ismert a kullancsencephalitis vírus, a Lyme-kórért felelős Borrelia burgdorferi baktériumok vagy a kutyák babesiosisát okozó Babesia canis. Kiválóan alkalmazkodtak a természetes élőhelyeikhez, ahol több évig tartó életük túlnyomó részét töltik. A környezet, az időjárás és a klíma változásait többnyire jól tolerálják, a téli nagy hideget vagy a nyári kánikulát nyugvó állapotban képesek átvészelni. Tovább >>