Ha nem lépünk, gyermekeink élhetetlen Földet hagynak gyermekeikre

Néhány nappal ezelőtt (december 13-án) a Science-ben - a világ egyik vezető tudományos lapjában - az eddigi legteljesebb és legkomplexebb értékelés jelent meg a Földi Élet és benne az emberiség jövője kapcsán. Ez lesz a hivatkozási alap éveken át az emberiség jövőjéről szóló hírekben, tárgyalásokon és konferenciákon. A cikk egyik szerzője az Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója, Molnár Zsolt, a Hagyományos ökológiai tudás kutatócsoport vezetője.

Alapvető változtatásokat sürget a Földi Élet ember általi általános pusztulása

Előzmények: Régóta ismert, hogy az emberi tevékenység gyakran együtt jár a természet leromlásával, és egyre nyilvánvalóbb, hogy a globalizációval ezek a hatások ma már nagy távolságokra hatnak [azaz egyre jelentősebbek a kontinenseken átívelő hatások]. Ugyanakkor eddig a különböző tudományterületek nagyrészt párhuzamosan gyűjtötték a tudományos tényeket, nem készült átfogó értékelés ezen ún. távkapcsolatok (telecoupling) globális hatásairól. E tanulmány az ember és természet közötti kapcsolatokat elemzi. E kapcsolat jelenét, változásait és jövőjét. Ez az első Föld-léptékű integrált nemzetközi ilyen értékelés, mely a korábbiaknál részletesebb képet ad a természet és ember kölcsönös egymásra utaltságának mértékéről, a már zajló, illetve a küszöbön álló globális válság mértékéről és mélységéről, valamint a különböző ágazatok és régiók összetett kapcsolatairól.

Néhány fontos megállapítás: Az 1970-es évek óta az emberiségnek a Földi Életre gyakorolt hatása meredeken nőtt. A gazdaság célja egyre inkább a természetből származó anyagi javak lehető legnagyobb mértékű kiaknázása, melynek révén lépést tarthat az élelem, az energia, a faanyag iránti kereslet növekedésével. Közben a kínálat és kereslet között a globális kereskedelem révén megnövekedett a földrajzi távolság. A természet ilyen példátlan bitorlása az emberiség fennmaradásához is szükséges Földi Élet ”szövetének szétbomlásához” vezet. A természet állapotára vonatkozó indikátorok túlnyomó többsége romlást mutat függetlenül attól, hogy azok természet- és társadalomtudósok vagy bennszülött és helyi közösségek megfigyelésein alapulnak. Ilyen a vadon élő fajok száma és populációmérete, a háziasított fajok helyi fajtáinak száma, az ökológiai közösségek különbözősége (karakteressége) és sok szárazföldi és vízi ökoszisztéma kiterjedése és integritása. Ennek következtében csökkent a természet teljesítőképessége a létfontosságú javak szolgáltatása tekintetében [azaz egyre kevesebbet tud adni nekünk ez a romló természet, miközben egyre több mindenre lenne szükségünk], beleértve az emberi egészség alapját adó természeti folyamatokat [pl. termőföld képződése, víztisztítás, klímaszabályozás] és az emberi életminőséghez oly szükséges szellemi (nem-anyagi) javakat is [pl. rekreációs lehetőségek, természetből való inspiráció]. A természet csökkenő teljesítőképességének ”költségei” területileg egyenlőtlenül oszlanak meg a Földön, csakúgy, mint a világgazdaság terjeszkedéséből származó előnyök.
Ezek, a természetet és a természeti hozzájárulásokat érintő változások a következő évtizedekben várhatóan rosszabbodni fognak - a különböző régiókban egyenlőtlenül -, hacsak nem cselekszünk gyorsan és közösen azért, hogy az elmúlt 50 évben bekövetkezett változások többségéért felelős hajtóerőket gyengítsük, szelidítsük. Ilyen hajtóerők a szárazföldek és tengerek használatának változása [intenzifikálódása]; a vadon élő állat- és növényfajok vadászata, halászata, közvetlen hasznosítása; a klímaváltozás (amelynek a hatásai egyre gyorsuló ütemben érvényesülnek); a környezetszennyezés, valamint a tájidegen özönfajok terjedése. A jövőt fürkésző forgatókönyvek szerint az erős regionális határok [a politikai és gazdasági szeparálódás] – amely felé a jelenlegi geopolitikai trendek mutatnak – vezetnek globális szinten a legnagyobb természetpusztításhoz, illetve a régiók közötti legnagyobb egyenlőtlenségekhez. A mai liberális pénzpiaccal számoló forgatókönyvek valamivel kisebb károkat jeleznek előre. A fenntartható fejlődés előtérbe helyezése és az integrált cselekvés eredményezné a legkedvezőbb jövőt. A forgatókönyvek elemzése azt mutatja, hogy még megvalósítható egy olyan világ, amely megfelel az élelemre, energiára, éghajlatra és vízre vonatkozó ENSZ fenntarthatósági céloknak, valamint a rió-i biológiai sokféleség egyezmény célkitűzéseinek. Ugyanakkor arra is figyelmeztetnek az előrejelzések, hogy elszigetelt intézkedésekkel nem fogunk célt érni.

Kilátások: A természet és az emberiség helyzetének, jelenlegi trendjeinek és lehetséges jövőképeinek átfogó értékelése azt mutatja, hogy a természet hanyatlásáért közvetlenül felelős okok [pl. tájhasználat, klímaváltozás, szennyezés] kezelése bár fontos és szükséges, de semmiképpen sem elégséges ahhoz, hogy megakadályozza a Földi Élet szövetének további bomlását. A leromlási folyamat visszafordítása – és egy fenntartható jövő – csak olyan, azonnali ún. ”átalakító változtatásokkal” [transformative change] érhető el, amelyek a problémák gyökereit kezelik, vagyis a közvetlen hatások hátterében álló, egymással összekapcsolódó gazdasági, társadalmi-kulturális, demográfiai, politikai, intézményi és technológiai hajtóerőket is ”kezelésbe veszik”. Ehhez az átalakító változtatáshoz - a globális jólléti célkitűzéseink megvalósíthatóságát is biztosító természet védelme és helyreállítása mellett - olyan újszerű kormányzási módokra is szükség van, amelyek minden szegmensre kiterjednek, valós tényekre támaszkodnak, beváltak, de közben alkalmazkodók is, és túllépnek a rendszerek, különféle jogosultságok és kormányzási eszközök elszigetelt használatán. Bár a kihívás nagyon nagy, a feladat minden további késlekedéssel csak még nehezebb lesz. Az elemzés kiemelkedően fontos eredménye, hogy rámutatott öt prioritást élvező beavatkozástípusra [a természetpusztítást (pl. túlhalászatot) generáló ún. perverz támogatások felszámolása; a rezilienciára figyelő döntéshozatal; a szektorok közötti kooperáció stb.] és nyolc stratégiailag jelentős ”pozitív Achilles-pontra” [pl. a fogyasztás és szennyezés csökkentése; olyan jólléti víziók elterjesztése, amik nem a növekvő fogyasztásra építenek; a természetért érzett társadalmi felelősség növelése; a környezetpusztítás ”költségeinek” beépítése az árucikkek árába). Ezek segítségével érhető el a legnagyobb mértékű változtatás a globális társadalmi és gazdasági rendszerek közvetett mozgatórugóiba történő beavatkozás [azaz az emberiség fenntartható jövőjének kialakítása] során.

Kép: PHOTO CREDIT WWW.ESTEBANTAPELLA.COM
A sokféleképpen sokszínű hagyományos kultúrtájakat és e tájak adta megélhetést és helyi identitást globális veszélyek fenyegetik. Az emberek évezredeken keresztül szántóföldek, erdők és legelők mozaikjait tartották fenn világszerte. Ezeket a tájakat növekvő mértékben veszélyezteti az éghajlatváltozás és a nagyarányú tájhasználatváltozás, amelyet a globális árukereslet kiszolgálásának igénye hajt. Veszélybe került az e tájakban élő népek megélhetése és kulturális identitása, például ezé a perui Checacupe körzetből származó, a jószágának szénát gyűjtő asszonyé is.