Hogyan óvjuk meg a méheket? Ismeretterjesztő füzet és videó az MTA Ökológiai Kutatóközpontjától

Magyarországon több mint 700 vadméhfaj él, és alapvető hiba összetéveszteni őket a darazsakkal. Nagyon kockázatos egyetlen fajra, a házi méhre bízni a beporzás nagy részét, ezért is ajánlatos óvni minden beporzófajt. Ehhez nyújt ötleteket az MTA Ökológiai Kutatóközpont ismeretterjesztő kiadványa, amely szabadon letölthető. Összeállításunkban az Akadémiai Dolgozók Fóruma videósorozatának újabb része is látható. Ebből egyebek mellett az is kiderül, hogy mi az a beporzásökológia. ...
.....Ezeket az alapvető összefüggéseket mutatja be az MTA Ökológiai Kutatóközpont ismeretterjesztő kiadványa, a Beporzók a kertünkben – avagy a háttérben munkálkodó természet. A gazdagon illusztrált füzet megjelentetésének nem titkolt célja, hogy felhívja rá a figyelmet: az alcímében említett „háttérmunka” egyre nehezebbé válik, aminek az emberi tevékenység a legvalószínűbb kiváltó oka. Az MTA ÖK kiadványa tárgyszerűen, kizárólag kutatásokkal alátámasztott adatok bemutatásával figyelmeztet a kockázatokra. Üzenete a következő: ha nem tesszük beporzóbarátabbá a mezőgazdaságot, és nem gondoljuk át e szempontból az egész élelmiszer-termelési, -ellátási és -fogyasztási láncot, akkor annak mi magunk fogjuk kárát látni.

Fotó: Beporzók a kertünkben – avagy a háttérben munkálkodó természet. Az MTA ÖK ismeretterjesztő kiadványa Szerkesztette: Kovács-Hostyánszki Anikó.
A kiadvány letölthető az MTA ÖK honlapjáról, https://www.okologia.mta.hu/beporzok-a-kertunkben
vagy nyomtatott változatban megvásárolható a vácrátóti botanikus kert portáján (250 Ft).

A téma felvezetéseként a kiadvány néhány kevéssé ismert tényt mutat be a virágok és beporzók kifinomult együttműködéséről:

Világszerte mintegy 20 ezer, Magyarországon több mint 700 vadméhfaj él. A beporzásban nélkülözhetetlen rovaroknak csupán az életmódjuk vad, fészküket önállóan építik a legkülönfélébb helyeken. Többségük nem szociális viselkedésű, magányos életmódot folytat.

Alapvető hiba a vadméheket összetéveszteni a darazsakkal. A vadméhek megjelenésükben nagyon sokfélék: a kis álarcosméhek (Hylaeus spp.) hossza néhány milliméter, míg a nagy fadongóé (Xylocopa spp.) 3–4 centiméter. Színük az egyszerű sötéttől a sárga vagy piros mintázaton át a fémszínűen irizálóig terjedhet.

A paradicsom különösen hatékony beporzói a poszméhfajok, mert a szárnyizmaik keltette rezgések elősegítik a virágpor kiömlését a portokból. Éppen emiatt üvegházi kultúrák megporzására egyre gyakrabban alkalmaznak mesterségesen nevelt poszméhcsaládokat.

Számos gyógynövényt rovarok poroznak be, ilyen a citromfű, a hársfafajok, a kakukkfű, a kamilla és az orvosi zsálya.

A kakaóbab egészen apró termetű szúnyogok és tripszek beporzásának köszönhető. A kávé- és a teacserje is rovarbeporzású növények.

Fontos beporzók a zengőlegyek és más légyfélék, a nappali lepkék, az éjszaka aktív lepkék; Észak- és Közép-Amerikában a kolibrik, Ausztráliában, Mexikóban és egyes trópusi vidékeken a denevérek. A nálunk különlegességnek számító mangót a fullánktalan méhek porozzák be.

Milyen tényezők veszélyeztetik a beporzókat?

- Kockázatos egyetlen beporzófajra, nevezetesen a házi méhre bízni a beporzás nagy részét. 1950 és 2000 között nagy arányban és több alkalommal csökkent a háziméh-családok száma, míg a rovarbeporzást igénylő termesztett növények mennyisége ugyanezen idő alatt megháromszorozódott. Ebből következik, hogy nagyon fontos megőrizni a vadon élő beporzók sokféleségét. Európában azonban a vadméh- és lepkefajok 9%-a veszélyeztetett, 30%-uknak pedig csökken az állománya.
- A fő kockázati tényező a környezet nagymérvű átalakítása. Ahogy egyre több a szántóföld, úgy tűnnek el a sövények, fasorok, virágos mezők, mezsgyék és egyéb természetközeli élőhelyek. A nagy mennyiségben, nem megfelelő módon és/vagy időzítéssel bevetett rovarölő szerek a hasznos rovarokat is pusztítják. A gyomirtók miatt eltűnnek a virágos gyomnövények: így pedig hiába sárgállnak tavasszal a hatalmas repce- és napraforgótáblák, mert a virágzásuk egy-két hétig tart, a beporzóknak pedig utána is szükségük van táplálékra.

Milyen az élet beporzók nélkül?

Kína Szecsuan tartományában a túlzásba vitt vegyszerezés miatt eltűntek a házi és a vadméhek. Az ott élők megélhetése viszont az alma- és körtefák termésétől függ. Így a gazdálkodók kénytelenek saját kezűleg végezni a beporzást, a virágport kis ecsetekkel juttatják el egyik virágról a másikra.

Mit tehetünk a beporzók érdekében?

Még egyéni szinten is sok mindent. Ha kertünk van, vessünk sokféle, nem egyszerre virágzó növényt. A kiadványban gyakorlati tanácsokat kap az olvasó arról, hogy a kertben – de akár az erkélyen is – milyen Európában honos növényeket termesszünk azért, hogy kora tavasztól őszig legyen, ami virágozzon. Ha gyümölcsösünk, szőlőnk van, hagyjuk meg a sorok között a vadvirágokat. Ha gazdálkodók vagyunk, inkább kisebb méretű táblákat alakítsunk ki a nagy monokultúrák helyett, hagyjunk virágos szegélyeket a táblák között, alkalmazzunk mozaikos vetésszerkezetet. A beporzóknak hasznos fészkelőhelyről pedig bárki gondoskodhat: ehhez elég lehet egy háborítatlan, csupasz talajfelület egy félreeső helyen, egy farönk belefúrt lyukakkal, de tobozokból, fakéregből, rönkből csupán két-három órányi munkával méhhotelt is készíthetünk.

„A kiadvány elkészítésének ötlete az IPBES beporzókról szóló tanulmányának megjelenése után merült fel bennem, melynek elkészítésében pár éve magam is részt vettem – mondja az ismeretterjesztő füzet megjelentetésének hátteréről Kovács-Hostyánszki Anikó. – Az IPBES-tanulmány sok szakmai publikációt szintetizál, számos fontos, a beporzók és a beporzás kapcsán született kutatási eredményt tartalmaz, viszont a nagyközönség számára nehezebben érthető tudományos szaknyelven, ráadásul többnyire angolul. Kutatóként magam is hasonlóképpen közlöm az eredményeimet, így osztom meg a kutatói közösséggel és – remélhetőleg – a lényegüket a döntéshozókkal. Azonban, mint ahogy a legtöbb kutatási téma, a beporzók ügye sem csupán a kutatóknak érdekes és fontos. Szerettem volna az IPBES-tanulmány főbb üzeneteit magyarul, közérthető módon összefoglalni és eljuttatni a szélesebb publikumhoz, gyerekekhez és felnőttekhez, diákokhoz és tanárokhoz. Sok bátorítást kaptam, úgy tűnt, sokan szívesen vennének egy ilyen ismertetőt, mert valóban érdeklődnek a beporzók iránt, és szeretnének tenni a védelmük érdekében.”

A teljes cikk az mta.hu oldalon:
https://mta.hu/tudomany_hirei/hogyan-ovjuk-a-meheket-es-a-tobbi-beporzot...

Milyennek kellene lennie a mostaninál fenntarthatóbb mezőgazdaságnak, és mit tehetünk egyénileg a méhekért? Erre is választ ad az Akadémiai Dolgozók Fóruma videósorozatának újabb része, elérhető ugyanezen az oldalon.