A Balaton javuló ökológiai állapota

A Balaton vízminőségének megfigyelését többek között az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézete is végzi és a mérési eredményekről, a Balaton vízminőségéről rendszeres időközönként beszámol a média is. Ugyan az utóbbi években a tó vízminőségének és ezen belül az algák mennyiségének alakulása kedvező volt, azonban ez nem mindig volt így. A 70-es, 80-as években az algák túlszaporodása (eutrofizáció) következtében a tó vízminősége jellemzően kedvezőtlen volt. Az algásodás nem csak az algák mennyiségének, hanem az összetételének változását is eredményezte: új fajok jelentek meg, és régiek szorultak vissza, ami a tó ökoszisztémáját is veszélyeztette. A folyamat csak a 90-es évek második felében fordult meg és a tó vizének minősége javulni kezdett. A vízminőség több évtizedes változását 1971-től 2017-ig illusztrálja az ábra. Az ábrán látható a Balaton négy medencéjének átlagos algamennyisége az adott évben, három kategóriára osztva: oligotróf (jó), mezotróf (elfogadható), eutróf (rossz). Látható, hogy az 1970-es évek közepétől 1992-ig volt leginkább probléma a vízminőséggel, a 90-es évek közepétől javulni kezdett a vízminőség, azonban az egyes évek között is jelentős ingadozások mutatkozhatnak.

Az algásodás megszüntetésében jelentős szerepet játszottak az MTA Balatoni Limnológiai Intézet kutatói: az Intézet munkatársai már a 70-es években kimutatták, hogy az eutrofizáció kiváltó oka a tó magas foszfor tartalma. A 80-as évek első felében többek között ezekre a vizsgálatokra alapozva és az Intézet kezdeményezésére egy sor balatoni nagyberuházás csökkentette a tó foszforterhelését. Az ábra azt is mutatja, hogy a tó csak lassan reagált a beavatkozásra, hiszen az eutrofizáció megfordítása a 90-es évek közepéig váratott magára, amikorra a tó algái felélték az üledékben felhalmozódott foszfort.

Tóth Viktor (MTA ÖK BLI)