Biológiai sokféleség védelmét szolgáló vizsgálatok a tudomány élvonalában

Jövőbe mutató módszertani újításokkal járulnak hozzá a biológiai sokféleség vizsgálatához és védelméhez azok a tanulmányok, amelyeket az MTA Ökológiai Kutatóközpont kutatói publikáltak az idei évtől megjelenő Nature Ecology & Evolution folyóiratban. Míg Batáry Péter és kollégái elsőként elemezték együttesen a különböző mezőgazdasági művelési módok ökológiai és gazdasági vonatkozásait, addig a Zlinszky András társszerzőségével publikált tanulmány a terepi mintavételekkel és távérzékeléssel gyűjtött adatok korábban példa nélküli egyesítésének lehetőségeiről számol be.

A Batáry Péter vezette vizsgálatot az egykor vasfüggönnyel elválasztott kelet- és nyugat-németországi termőterületek mintáján végezték. A második világháború után ezeken a területeken is kiemelt jelentőséggel bírt a termésátlagok növelése, melyet a mezőgazdaság intenzifikálásával, azaz nagytáblák létrehozásával, gépesítéssel és speciális növényvédő szerek használatával kívántak elérni. Mindezek miatt ugyanakkor az agrártáj homogénebbé vált, ami az érintett területek biológiai sokféleségének csökkenéséhez is vezetett. Míg e folyamat hatására Kelet-Németországban 1953-60 közt a korábbi 800 ezer kisüzemből kevesebb, mint 20 ezer termelőszövetkezet jött létre, addig Nyugat-Németországban ez a drasztikus átalakulás nem következett be. Az ebből fakadó különbségek máig jól láthatók, a mezőgazdasági parcellák méretei ugyanis az 1990-ben lezajló újraegyesítés után is szinte változatlanok maradtak.

Korábban már számos esetben megállapították, hogy az egyes növényvédő szerek, műtrágyák és talajjavító szerek használatát tiltó vagy korlátozó ökológiai gazdálkodás a biológiai sokféleség megőrzése és a kisebb mértékű környezetszennyezés szempontjából egyaránt jóval előnyösebb, mint az intenzív, nagytáblás gazdálkodás. Batáry Péter, a Göttingeni Egyetem, és az MTA Ökológiai Kutatóközpont GINOP Fenntartható Ökoszisztémák Csoport kutatója és kollégái szerint mindezen hatások megismerése és számszerűsítése az adott területhez illő mezőgazdasági termelési módok kiválasztása kapcsán kiemelt fontosságú. Az egykori kelet-németországi mintaterületeken a fennmaradó nagytáblás művelés hatására nagymértékben csökkent a biológiai sokféleség, mely az ország nyugati felén, a 70%-kal hosszabb mezsgyék és szegélyek hatására sokkal inkább fenn tudott maradni.

Bár a terméshozamok hasonlóak voltak, az adott területegységre jutó profit a kelet-németországi nagytáblás mintaterületek esetében 50%-kal magasabbnak bizonyult a kutatás szerint. Ahol pedig a gazdák az elmúlt időszakban áttértek a hagyományos termelési módszerekről az ökológiai gazdálkodásra, ott a terméshozam feleződését, a biológiai sokféleség növekedését és egyúttal a tulajdonosok nyereségének megkétszereződését tapasztalták a kutatók. Batáry Péter és kollégái azt is kiemelték, hogy a szegélyekkel szabdalt kisebb termőterületek biológiai sokféleséghez való hozzájárulása még fontosabbnak is bizonyult, mint az ökológiai gazdálkodásé.

A Zlinszky András társszerzőségével megjelent tanulmány a biológiai sokféleség kutatásának jövőjét vetíti előre. Bár a távérzékelés fejlődésével ma már térben, időben és tematikailag is egyre részletesebb térképeket lehet előállítani, ezek pontosságának sokáig határt szabott a referencia adatok mennyisége és minősége, hiszen minden ilyen térkép elkészítéséhez széleskörű terepi adatgyűjtésre is szükség volt. A kutatók azonban a közeljövőben ugrásszerű előrelépést várnak az egyre inkább elterjedő olyan nagyhatékonyságú eljárásoktól, mint a terepen kihelyezett kameracsapdák, a madarak automatizált akusztikus azonosítását szolgáló műszerek, valamint a DNS-szekvencia alapján történő fajazonosítási módszerek, melyek például a környezetben hátrahagyott vizelet vagy vér vizsgálatával végezhetők el. Mindezen terepi és műholdas adatok egyesítése nagyban segítheti az ökoszisztémák és szolgáltatásaik nyomon követésére, illetve megőrzésére irányuló erőfeszítéseket, melyek a napjainkban tapasztalható intenzív globális változások közepette kiemelt fontosságúak.

„Ezen új adatrendszerek elemzése azonban új statisztikai és modellezési eljárásokat is igényel az óriási adatmennyiség és a mérési bizonytalanságok kezelése miatt” – magyarázza Zlinszky András, az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézetének tudományos munkatársa. „Összekötve a távérzékelés, az automatizált azonosítás és a modern statisztikai modellezés eszköztárát azonban mégis lehetségessé válik az egyes pontszerű, adatokban gazdag minták felskálázása folytonos biodiverzitás-térképekké, melyek pontossága vagy bizonytalansága is jól meghatározható lesz. Bár ezek az adatsorok lényegesen több információt adnak, mint a jelenlegi, indikátorfajokra fókuszáló monitorozási rendszer, mindezt mégis össze lehet foglalni a döntéshozók és a nagyközönség számára is érthető üzenetekben.” Hogy ezeket a célokat elérjék, a taxonómusok, genomikusok, funkcionális ökológusok, távérzékelők és matematikusok minden eddiginél alaposabb és szélesebb körű szakmai együttműködésére van szükség.

„Figyelemre méltó siker, hogy az MTA Ökológiai Kutatóközpont kutatásai az új Nature lap első évfolyamában helyet kaptak” – mondta Báldi András, a kutatóközpont főigazgatója. „Számomra külön öröm, hogy Batáry Péterrel, aki korábban sok éven át volt a kutatócsoportom tagja, ismét közösen dolgozhatunk. Arról se feledkezzünk meg, hogy a két fenti cikk mellett egy harmadik magyar cikk is megjelent a Nature Ecology & Evolution-ben, az MTA ATK TAKI és az Állatorvostudományi Egyetem szerzőivel.”

Forrás: mta.hu